neteschet

Minden elcsendesül! Üvölt a kéj!!Felizgatsz , mert jó látni hogy nem vagy már egyedül!!!!Megfogom a kezed , és halkan füledbe suttogom a szót.Föléd hajolok, és ismét érzem hogy otthon vagyok!!! De hát ami nem gőzmozdony , az csak álmodozásnak számít!!!És aki nem keres az válogat!!! Sajnos...De vajon ki az a valaki aki tenni is akar érte hogy valóban így is legyen, és nem csak töltelék akar lenni egy nagy pitében !!!Mert aki azt hiszi hogy minden magától megtörténik, bekövetkezik, vagy átalakul az rossz úton jár...Én is mint bárki itt keresi a saját útját a boldogsághoz, ahhoz az istentől kapott jogunkhoz ami mindenkit megillet legalább egyszer korra, és nemre tekintet nélkül..Asszem én már befogadó vagyok !! Innám a szeretetet,küzdenék bárkiért bármilyen helyzetben Minden elpocsékolt nap, amikor érzed, hogy változtatnod kéne, de nem teszed, bármilyen indokból az indok lényegtelen minden elhalasztott lehetöség a változás iránt, amit a tested követel, meg fogja bosszulni magát. Számon lesz kérve, és mikor nem tudsz majd válaszolni a miértre, elszégyenled magad. A baj csak az, hogy sem a szégyen, sem a megbánás nem ér semmit. Csak a pillanat, amit elszalasztasz...Sokaknak fel kéne ébredni a maga kis csipkerózsika álmából, kinyitni a szemét és körülnézni hogy vajon hogy működik ez a világ , keresni az elixírt ahhoz hogy beteljesedjen mind az amit elképzelt magának boldog életet , beteljesedést, szerelmet, és még ki tudja még mit::: Az élet talán olyan, mint egy nagy hagyma amit gyakran sírva kell pucolni!!! Talán egyszerű megközelítése ez a dolgoknak, de a gondolat nagyon igaz szerintem...Van itt egy nagy tanlúság is..Ha az orrodon nőtt egy pattanás, akkor nem a tükröt kell kapargatni!! Sajna sok helyen csak ezt lehet látni..Szerintem legyen valakiben bátorság !!! Akiben ez már megvan annak van valamilyen szándéka, és nagy valószínűséggel neki szerencséje is lesz!!! Neki jár a jutalom a megérdemelt szelet ebből a hatalmas pitéből!Hiszem hogy itt mindenkinek legördült már egy egy könny csepp az az arcán .Tudom azt is hogy néhányan az elgurult gyémántot keresgélik ,még mindig ,kitartóan és ha megtalálják akkor ismét fényesítik és saját képükre akarják formálni hogy olyan szépen ragyogjon mint régen...De hát az az igazság hogy ugyanolyan nem létezik, csak esetleg hasonló...Valójában mi is boldogság? Talán az hogy a saját hiányosságainkat a másikban megtaláljuk, kiegészülünk szellemileg ,testileg.Valamiféle eufórikus érzés kerít hatalmába és csak az számít , és az létezik megszűnik az idő megsemmisülnek a korlátok... Ezért szerintem megéri pozitívan gondolkodni!!!!!!!!!!!!!
Bár látom,ez merész állítás.Hiszen bárki megjegyezhetné:"Rengeteg problémám van.Olvastam a pozitív gondolkodás elméletéről,ennek ellenére a problémák megmaradtak."Más valaki azt mondhatná:"Egyik ügyem holtpontra jutott és megpróbálkoztam ezzel a fajta gondolkodással,de sajnos nem segített,nem változtatta meg a tényeket.Ha tagadjuk a balsiker létezését,hasonlatosak vagyunk ama stucchoz,mely homokba dugja a fejét."
Sajnos az emberek nagyon gyakran nem értik meg a pozitív gondolkodás lényegét.A helyesen gondolkodó ember ugyanis nem tagadja a negatív körülmények létezését,de nem is csüng azokon.A legreménytelenebb helyzetekben is kutat valami jobb után.Mindig bukkanhatunk ugyanis olyasmire,amire építhetünk,ami az adott körülmények között megmaradt számunkra.A valóban érdekes az,hogy,ha komolyan keresünk,minden rosszban találunk valami jót is.
Ezt a mindig,mindenben a jót kereső természetet magunk építhetjük fel magunkban.Mert valljuk be, nem valami felemelő dolog nap mint nap térdig járni a boldogtalanságban,és örlődni hogy vajon hogy lenne jobb, mi az amitől igazán boldog lennék..Lelkünkben érezzük hogy tenni kéne valamit, de igazából nem teszünk semmit..Lehet hogy már el is felejtettük a boldogságot?Feladjuk azt az érzést ami még megtörténhet egyszer veled !!!is..Ha egyszer magadra zárod az ajtót vajon ki fog rád találni? Talán a tisztánlátásod akadályoz amit sok csalódás árán szereztél meg?
Néha elgondolkozom azon, hogy mért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet. Miért hagyjuk, hogy minden hétköznapunk ugyanolyan átlagos, céltalan kavargás legyen... Mert az! Ha szétnézek a világban mindenki csak rohan, mindenki törtet előre, de közben már nem is tudja mi a cél.
Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem... Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk ÉLNI? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban mikor már elérhetetlen? Nagy kérdések ezek, a válasz pedig talán nem is olyan nehéz... Önzőek vagyunk és ettől az önzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni...csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Pedig nem lenne nehéz. Ha megpróbálnánk néha magunkba látni rájöhetnénk mennyire elsiklunk a valódi élet felett.
Ha tudnád, hogy mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna. Minden boldog óra egy örökkévalóság. Akkor nem félnél többet ÉLNI. Nem félnél megtenni azt, amit régóta szeretnél. Észrevennél olyan dolgokat, amik már annyira beleivódtak a mindennapjaid körforgásába, hogy fel sem tűnnek.
Mikor érezted utoljára a szél simogatását az arcodon? Mikor álltál meg gyönyörködni az út szélén egy virágban? Mikor szaladtál önfeledten a kék ég alatt? Mikor? Talán míg kicsi voltál. És milyen szép dolgok is ezek, nem? Kár, hogy manapság már szinte kinevetik azt, aki ezek közül bármelyiket is megteszi. Nem illik be ebbe a hibátlan társadalomképbe. A mai világnak már nem ez a szép. Lassacskán kezdünk érzéketlenné válni a valódi szépség felett. Többet ér a mű, a mesterkélt. Nem tudjuk megbecsülni azt amink van, mert mindig több kellene. Ha megszerzel valamit már nem vagy boldog mert megszokottá válik. Megunod. Nem így van? Eldobod és megszerzel valami újat, de hamarosan az sem kell. Ez az EGO hatalma a lélek és az ''én'' felett. Álarcokba bújt önző emberek róják cél nélküli köreiket nap mint nap, újra és újra, amíg meg nem történik valami, ami kiszakítja őket ebből. A fájdalomban még képesek vagyunk meglátni a szépet. A hétköznapokban már ritkán. Persze ki vagyok én, hogy megmondom mi a helyes és megítélek másokat? Én is csak egy vagyok a sok közül, de én szeretnék változtatni. Nem a világot megváltani, csak magamat. Szeretném, ha minden napom úgy tudnám élni, mintha az utolsó lenne. Meglátni a szépet és ledobni az álarcot. Mástól várni a boldogságot butaság. Mert aki boldoggá tehet az csakis önmagad! Reményteli néha olyan valakivel találkozni, aki képes így élni. Ritka, de vannak ilyen emberek. Én is ismerek párat és mindig csodáltam őket. Nekik az élet nem szenvedés, és az új nap nem csak egy ismételt fordulat a mókuskerékben, hanem annál sokkal több. Árad belőlük a szeretet, a vidámság és a gondtalanság.Talán a titok nyitja hogy ők már nem kötnek nap mint nap kompromisszumot magukkal ! Elfogadják a világot olyannak amilyen.. Nem törődnek már kicsinyes gondolatokkal, nem gyötrik magukat nagyra törő tervekkel.Számukra nem az a fontos hogy mi történhet,és nem keresnek a múlt kérdéseire görcsös válaszokat!!!Sok százezren dilemmák között élnek nap mint nap, és a jó döntést nagyon nehezen lehet meghozni..és vajon létezi-e az a bizonyos helyes döntés? Az bizonyos hogy kis szerencse is kell hozzá!!! Belevágni az ismeretlenségbe, leküzdeni az akadályokat, megküzdeni másokkal és a saját előítéletünkel.. Sajnos ez az ami nem sikerül mindenkinek...És sajnos ezért van hogy saját korlátaik között vergődnek.Belefúlnak saját tehetetlenségük ingoványába, és elfogadják a hazugságot, a becstelenséget, és a rájuk mért csapásokat ! Lehajtott fejjel tűrnek amíg ezek teljesen felélik vágyaikat és a jövőbe vetett hitüket, és titkon dédelgetett álmaikat. Szeretném hogy te is boldog légy, kedves olvasóm!!! Te még ugyan nem ismersz,és csak az üzenetem ,ez a pár sor jut el hozzád .De szeretném hogy ismerj!Szeretném ha reggel kinyitod a szemed , egy új világ tárulna ki ,és minden napod úgy élnéd meg , mint egy új fejezetet egy könyvben..Ne bizakodj , hanem bízz! Szikla szilárdan, pozitívan, erős hittel! És meglátod bekövetkezik számodra is a csoda, ami csak a tiéd, és amit már nem tudnak tőled elvenni!!!
Bár már sok dolog megért engem,mégis pozitív vagyok a világra..Nem játszok szerepet,mert nem akarok ahhoz a többséghez tartozni akik csak leélik az életüket , és a körülmények játékszerévé válnak....Próbálom a sorsom alakítani, és nem bízom magam a véletlenekre...Nem vagyok már fiatal, de még öreg sem úgy érzem hogy most élek igazán és ezt az érzést nem cserélném el semmiért a világon.Nagy utat tettem meg azért hogy mindezt elérjem és örülök hogy sikerült...Van rendezett világképem és így már nem tudnak befolyásolni azok a dolgok amik másokat esetleg sokkolna!!!!! Nem vagyok nagymenő,de nem vagyok szerény sem,nem élek "úgynevezett kispolgári életet" de nyitott vagyok az új dolgokra, szeretem az értelmes embereket akikkel lehet beszélgetni bármiről, van saját véleményük és ennek hangot is adnak!!!!Nem szeretem azokat , akik megjátszák azt hogy tudnak értelmesek is lenni , és csak hadoválnak mindenféléről.Ha magam kéne jellemezni akkor aszt hiszem ,hogy megtelne ez szövegmező. Gondolom nem lenne szerencsés ha magam egy jó humorú , segítőkész,érzőszívű jól szituált világfinak mutatnám be. Mert ez már egy kicsit elcsépelt , hisz itt mindenki ilyeneket írogat magáról, és megvallom jogosan. Nem szeretne senki, egy páncélt növesztett bús képű lovagnak látszani,aki nem találja a helyét,és úgyszólván nem is fenékig tejfel az élete...Pedig a sorsunk igazságos ,és az élet sorsunk,csak sokan nem akarják tudomásul venni. Az egyik kezével elvesz,a másikkal visszaad igy teremt egyensúlyt, harmóniát a lelkünkben, és így tudunk mindig megújulni újra és újra..Gnoti seauton irta egyszer "ismerd magad,és tudni fogod a sorsodat.Mert a sorsod te vagy,és nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, s jellemed személyiséged alakítja,formálja jövődet.Változtass magadon,és változni fog a sorsod is,fogadd el magad és változtatni tudsz a sorsodon is"..Ehhez viszont nem kell jelenlegi személyiséged véka alá rejtened ,sőt inkább mutasd meg ki vagy,mutass valóságos képet önnönmagadról másoknak..Sokan félnek feltárni,saját belső énjüket ,félnek mások szemébe nézni..Talán azért mert azt gondolják hogy kifürkészik titkaikat, és talán mások számára gyerekesnek tűnő vágyaikat ..Úgy érzem ezek nagyon igaz gondolatok ami a mai rohanó,kissé elpuhult világunkban is meg állják a helyüket.Ha elméd és szíved nem zárod be más előtt,talán te felismerni véled majd ,a szunnyadó igazságot ami megbúvik mindenkiben, ott legbelül, a lelkünk kusza labirintusában....Szerintem két embertípus létezik a jó és a jó!!!!! Talán sok ember szerint nem ez lenne a megfelelő hozzáállás embertársainkhoz..Mert igazából mind azt mondjuk....nézz körül a világban mert ami rosszat tapasztalsz azt a rossz emberek okozzák!!! Pedig a rossz és a jó között csak hajszálvékony külömbség van. Elég talán egy mondat ,az addig szeretve tisztelt embertársunktól ,hogy megvetésünk egy életen át elkísérje...Úgy gondolom hogy mindenkit először megillet az , hogy barátsággal , nyitottsággal ,forduljunk feléje, és ne tételezzünk fel dolgokat róluk,csupán hallomások és kósza pletykák alapján...Talán igy tudnám leírni a magam kis botcsinálta filozófiáját...Nekem bevált mert az emberek akkor kezdenek el
gondolkodni , mikor rosszért rosszat várnak, de jót kapnak amire nem is számítottak. Az Élet egyetlen esély vedd komolyan::.Hiszen az egész nagy mozaik ,a részeit te magad építed fel saját magadnak de csak messziről csodálhatod meg igazán!!! Hát ne csalódj!!!!